2014. március 23., vasárnap

40. - 41. fejezet ( 2.évad )

* 3. nap, 0:15 *

 - Kész vagy már? - jött be a szobámba Nathan.
 - Mint látod - álltam fel és gomboltam be fekete rövidnadrágom - Fél perc és mehetünk.
Felrántottam cipőim, telefonom zsebembe süllyesztettem és elindultam Nathan után le a lépcsőn. Nehéz elhinni, hogy alig múlt éjfél és a srácok már nagyban horkolnak. Általában hajnali kettő, háromig eszükbe se jut az alvás lehetősége.
A ház előtt még ilyenkor is lézengett pár fotós így jobbnak találtuk, hogy a hátsó kert meredek lejtős részén lerohanunk és az ott elhelyezkedő hátsó kapun távozunk a birtokról. Miután sikeresen átmásztunk a két méter magas kovácsoltvas kerítésen - mert ugye kulcsot luxus használni - elindultunk egy kis, bicikli úthoz hasonló, betonozott részen.
Körülbelül fél perce sétálhattunk mikor a telefonom örült rezgésbe kezdett. Ismeretlen számról kaptam SMS-t.
Holnap reggel West Hollywood, N Fairfax Ave. 37. 9/B

* 3. nap, 8:58*

Idegesen dobáltam be telefonomat, kulcsaimat és a legfontosabb irataimat fekete műbőr táskámba. Ágyamat a nagy kapkodásba bevetetlenül hagytam, erkélyajtómat a lehető legszélesebbre tártam. Magamra kaptam egy hasat minimálisan takaró, könyökig érő, pulcsinak kinéző szürke pólót és kék Vans párosom, berohantam a fürdőbe egy utolsó pillantást vetni a tükörre, de mivel az említett tárgyon átláthatatlan pára ült, csak sóhajtottam egyet és reméltem, hogy legalább vállalhatóan nézek ki.
Lerohantam a lépcsőn, a konyhába egy pillanatra betértem, adtam egy puszit a kómás fejjel kávézó Izak arcára, a hűtőből kivettem egy fantát és folytattam utam a kedvenc kocsinkhoz. Bepattantam a volán mögé és a GPS segítségét kérve elindultam a "tegnap" megadott címre. 

 - 37 D, C... B! - motyogtam magamban miközben a házak tábláit néztem. Egy lakóparknak mondható inkább, mint háznak. Nagy lépésekkel fellépcsőztem a kapuhoz és benyomtam a kopott kilences gombot. Senki nem szólt bele a kaputelefonba, az ajtó rögtön recsegni kezdett, így jelezte, hogy nyitva van. Ritka, hogy egy lépcsőházban nincs penész vagy dohos szag, legalább is számomra ritka jelenség. Eddigi életemben akárhány ehhez hasonló épületben jártam mindig fuldokoltam a szagoktól.
A liftre tűzött kartonpapíron hatalmas betűkkel a "ROSSZ" szó ékeskedett, így lépcsőzésre kényszeredtem. A második emeletre érve rögtön szembe találtam magam a kilences ajtóval. Pár másodpercig csak bámultam az ajtó mellé ragasztott arany színű táblába gravírozott nevet. A hideg kirázott a gondolattól, hogy újra találkozunk. Hisz olyan rég nem láttam már. Be kell hogy valljam kicsit hiányzott is. 
Nagy nehezen rávettem magam a kopogásra. Szívem a torkomban dobogott, ezzel minden egyes levegővételt megnehezítve. Mikor hallottam a kulcs csörgését a zárban már nyelni is alig tudtam, a gombóc egyre nőtt a torkomban.
 - Szia - mosolygott rám.
 - Szia, Ashley - viszonoztam gesztusát.
Biztos éreztétek már azt mint mi akkor. Nem tudtuk, hogy köszönjünk egymásnak. Éveknek tűnő másodperceket töltöttem el azzal, hogy kitaláljam, megöleljem, megpusziljam vagy csak sétáljak el mellette. Még a kézfogás is eszembe jutott. Ahogy ránéztem láttam, hogy ő is pont ezen töri magát. Egy bárgyú vigyorral besétáltam a lakásába és megálltam az előszobában. Ash egy kéz mozdulattal jelezte, hogy kövessem. A konyhába érve leültem az egyik székre táskámat leraktam magam mellé a földre.
 - Szép ez a lakás - mondtam zavaromban, miközben a konyhát tanulmányoztam.
 - Csak mert kitakarítottam, amúgy borzalmas - nevetett fel majd lerakott elém egy bögrét és leült a velem szemben lévő székre - Két cukor, kevés tej.
 - Köszönöm - bólintottam, majd közelebb húztam magamhoz a bögrém.
 - Szeretném ha megígérnél nekem valamit - érdeklődve néztem rá, mire folytatta - Kérlek, ne forrázz le, ne dobd nekem a bögrét, ne tegyél kárt magadban és bennem se, és a legfontosabb, ne törd el azt bögrét. Az a kedvencem és porcelánból van.
 - Ígérem - túrtam bele hajamba, miután leraktam az asztalra a napszemüvegem - Miben kéne a segítségem amitől ennyire ideges lehetek?
 - Igazából nem segítség kéne, fel kéne oldoznod.
 - Mit kéne csinálnom? - néztem rá nagyra nyílt szemekkel.
 - Oldozz fel. El kell mondanom valamit, amit már rég tudnod kéne. Oldozz fel azzal, hogy meghallgatsz és lehetőleg megbocsátasz.
 - Öhm.. Oké. Halljuk, mi bánt?
 - Emlékszel arra mikor leléptem tőletek a turnéról?
 - Aha.
 - És arra mikor két éve, Februárban lehozta a média, hogy Nathan megcsalt?
 - Igen - dőltem hátra a széken, kis fintorral az arcomon.
 - Igazad volt mikor azt mondtad a turnén, hogy baj van Jayyel és egy másik pasi miatt megyek el - sóhajtott mélyet - Azért mentem el mert megcsaltam Jayt. Nagyon gyorsan összejöttünk, még akkor mikor a rádiónál voltunk és nagyon jól mentek a dolgok egy ideig. Úgy értem tényleg nagyon szerettem őt, nagyon kedves, rendes srác csak nem olyan, mint amilyenekkel én eddig jártam. Ismerted a volt pasijaim. Mind undorító féreg volt, megbízhatatlan és kétszínű, csak kihasználtak. De szegény bongyor teljesen az ellentéte volt ezeknek ezért egy kicsit elszállt az agyam. Többnek képzeltem magam, mint ami igazából vagyok. Elkezdtem kavarni egy másik sráccal is. A srácnak is alakult valami egy lánnyal. És ahogy haladtunk időről időre kavarás átment rendes viszonyba. A srác hazudott a barátnőjének, szegény lány meg elhitte. Nem is csodálom, hogy elhitte igazából. A srác úgy tudott hazudni, mint valami szakértő, akár egy profi. De míg a srác kábította a lányt a különböző dumáival én egyre jobban utáltam magam, elkezdetem gonoszan
viselkedni Jayyel. Egyáltalán nem érdemelte meg azt a bánásmód amit tőlem kapott.. A sráccal egyik éjszaka leakartam zárni az egészet, de nem sikerült. Nem volt annyi bennem, hogy elmondjam neki szemtől szembe, mekkora egy seggfejnek tartom. Ehelyett folytattuk a kapcsolatunkat. Mikor egyik reggel rajtakaptál, hogy elszökök az ezért volt. Azt hittem, hogy ha elmegyek akkor abbamarad a dolog köztünk. Egy ideig nyugalom is volt. Ide költöztem és elkezdtem építeni magamnak az életem. De mikor hazajöttetek a turnéról újra kezdődött minden. A srác meggyőzött, hogy költözzek haza egy kis időre. Míg otthon voltatok csak egyszer - kétszer találkoztunk, a srác is kezdett lemondani a kapcsolatunkról és komolyabbra akarta fordítani a lánnyal a viszonyát. Mikor kiderült, hogy a lány a volt barátjával indul közös turnéra és a srác meg valóság show szereplő lesz minden visszaállt a régi kerékvágásba. Míg a srác itt volt LA-ben addig rendszeresen találkozgattunk, mindig figyeltünk arra, hogy ne ismerjenek fel minket, ne bukjunk le. Minden simán ment. Nem gondoltuk, hogy bármi gond adódna, a srác hazarepült a barátnőjéhez én meg itt maradtam, megbeszéltük, hogy most már tényleg vége, örökre. A média megvárta, hogy a srác újra a barátnőjével legyen, ekkor hozták le először egy paparazzi képét rólam és a srácról. Ettől volt hangos az összes újság, zenei csatorna, a közösségi oldalak, minden. A lány szakított a sráccal és utána semmit nem lehetett hallani róluk. A srác nem keresett engem, a lány nem kereste a srácot, aki viszont mindent megtett volna a lányért. Mindez eddig tartott.. Biztos felesleges mondanom de.. Te vagy a lány, Nathan a srác, Én a ribanc, a bongyor meg James. Sajnálom..
 - Befestetted a hajad? A barna sokkal jobban áll.. - mondtam zavaromban - Emlékszem régen is barna voltál.
 - Roxanne - sóhajtott Ashley - kérlek.. Nem tudtam magamban tartani most már, nem akartam, hogy bármibe is úgy kezdj bele, hogy ezt nem tudod.
 - Köszönöm, hogy elmondtad, Ashley, de mennem kell.
 - Várj! - pattant fel ültéből - Szeretném, ha megbocsátanál nekem. Nagyon rosszul éreztem magam emiatt, el kellett mondanom.
 - Semmi baj, rád nem haragszom - mosolyodtam el fájdalmasan - Köszönöm, hogy elmondtad, tényleg köszönöm, de ezt nem neked kellett volna elmondanod. Hanem neki, Nathannek. Ne haragudj, tényleg mennem kell.
 - Jaynek ne mond el.. - szólt utánam mikor az ajtót nyitottam - én szeretném elmondani neki.. 
 - Én nem mondom el, de más elfogja, szóval siess.
Lerohantam a lépcsőn és egyenesen a kocsihoz szaladtam. Idegesen kerestem a kulcsokat a táskámban, majd kisebb szenvedés után sikerült kinyitni a kocsit. Beültem a volán mögé, levágtam az anyósülésre a táskám és előkerestem a telefonom. Nyolc nem fogadott hivás, kettő Thortól, egy Christől és öt Mishelltől. Három új üzenet, Scootertől, Anyutól és Nathantől. A további értesítéseimre egy pillantást se vetettem, átugrottam a két SMS-t és megnyitottam azt amit Nathan küldött.

Jó korán leléptél, angyalka. Ennyire csak nem ronthattam el a tegnap estét. ;) x

*Justin Szemszöge*

 - Jó reggelt - léptem be a konyhába. Ritka dolog, hogy fenn vagyok délelőtt, általában mindig egy óra tájában kelek, persze csak akkor ha ilyen laza napjaim vannak, mint most. A show miatt Scooter nyugton hagy egy időre.. Hála Istennek.
 - Téged mi lelt testvér, beteg vagy? - lepődött meg jelenlétemen Kenny.  
 - Hát persze, alváshiányban szenvedek.
 - Öt év után is megtudsz lepni, kölyök - állt fel a pulttól és elindult kifelé a konyhából.
 - 'Reggelt, híveim - hallottam Nathan hangját a nappaliból - Reggelt, Justin - biccentett egyet felém mikor belépett a konyhába. Hatalmas mosollyal az arcán kiöntött magának egy bögre kávét és nekidőlt a pultnak.
 - Elég vidám vagy, már így kora reggel - jegyeztem meg kólásüvegem száját piszkálva.
 - Jó éjszakám volt - kortyolt bele kávéjába.
 - Csak nem Westie helyezte magát üzembe? - kérdésem hallatán félrenyelt, majd egy olyan három-négy perces köhögő roham után felhúzott szemöldökkel tekintett rám.
 - Honnan tudsz erről?
 - Ugyan kérlek - néztem vissza rá - Szerinted tényleg mindenki aludt éjfélkor? Most komolyan.. Haver, ÉJFÉLKOR? Akkor kezdek el élni, így hát szemtanúja voltam annak a cuki jelenetnek, ahogy több perces ügyeskedés és fejben lejátszott "megtegyem, netegyem" pro és kontra érvek gyűjtése után megmered fogni a szöszke kezét, aki köhögést színlelve okot ad magának arra, hogy kihúzza mancsát a kezeid közül. 
 - Jól van, de senki se tudhatja, hogy mi ketten megint próbálkozunk.
 - Ez már lejárt téma - nyugtattam vigyorogva - most mindenki Miley Cyrussal és Liam Hemsworthhal foglalkozik.
Egy keveset még beszélgettünk a legalapabb dolgokról. Időjárás, TV műsorok, szegény lajhárhoz hasonlító arcvonásairól és egyéb semmit jelentő dolgokról. Pár perccel azután, hogy felültem a pult legvégére egy hatalmas ajtócsapódást lehetett hallani.
 - Nathan hol van? - hallottam egy női hangot, majd Max válaszát. 
Roxanne kicsi lábaival trappolta végig a  nappali-konyha távolságot, táskáját lehajította az étkező asztalra, megállt Nathan előtt és szinte vérben forgó szemekkel nézett rá.
 - Nem fogod elhinni kivel találkoztam - hadarta idegesen.
 - Hacsak nem Hókuszpókkal akkor ötletem sincs.
 - Oh, milyen mázlista voltam, helyes és még vicces is.. Hogy is tudtalak megcsalni? Jaj hupszi, tévedés van, te csaltál meg engem.
 - Ez most, hogy jön ide? - nézett rá kíváncsian Nathan.
Ilyen helyzetekben a lelkiismeretes énem felbukkan és elkezdi a rizsáját a magánszféráról és a magánügyekről, aztán jön a tahóbbik felem és leüti a lelkiismeretest egy bunkósbottal. Azta, erről mese kéne a kíváncsi gyerekeknek. Na akkor fel kell majd hívni Scootert.
 - Neked ismerős az Ashley Clarks név?  - ahogy Roxanne kimondta azt a nevet Nathan egyből lefehéredett, mintha meg akarná valaki ölni - Nem? Na majd segítek én neked. Tudod ki az a lány. Régen szőke volt, a turnéra is eljött, ő volt a sminkesünk, a legjobb haveroddal járt és a legjobb barátom volt. Még mindig nincs meg kiről beszélek? Jaj drágám, hisz ismered. Talán jobban is mint én. 
 - Roxanne..
 - Jaj megvan miért nem emlékszel rá - mosolyodott el alacsony szőke barátnőnk - Elfelejtettem mondani, hogy Ő az a lány akivel hét kerek hónapig csaltál - Roxanne egy lépéssel közelebb ment Nathanhez és keserves mosollyal a szemébe nézett - Így már tudod kiről van szó?
 - Megmagyarázhatom? - nyögte ki Nathan halkan.
 - Megtudod?
 - Megpróbálhatom?
 - Nem, Nathan. Volt elég időd magyarázkodni. Arról már csak te tehetsz, hogy képtelen voltál cselekedni.
 - Roxanne, én borzalmasan sajnálom - fogta meg a szöszi derekát Nath egyik kezével - Rendbe akarom hozni.
 - Mit adott Ő neked, amit én nem? - vette le Nathan kezét derekáról Roxanne. 
 - Hogy mondod?
 - Mit kaptál tőle, amiért képes voltál tönkretenni mindazt amink volt? - Roxi szemei egy pillanat alatt könnybe lábadtak. Az utolsó szavakat már alig hallhatóan mondta ki, szegénykém torkába nőhetett egy kisebb szikla méretű gombóc, ugyanis nyelni is alig tudott.
 - Semmit, semmit se - húzta közelebb magához Nathan Roxannet, kezei közé fogta arcát - Túl sokat akartam egyszerre, egy szar alak voltam, borzalmasan sajnálom, tényleg sajnálom.  De esküszöm megváltoztam és nekem csakis te kellesz. Senki más, csak te - Roxi kezeit Nathan mellkasára tette, míg ő homlokát a szőkénkének döntötte - Roxanne West könyörgöm.
 - Nathan, én... - sóhajtott mélyet, majd egy mozdulattal eltolta magától Nathant - Nem. Nem Nathan, nem! Ez most nem ilyen egyszerű. Mindig, mindent túl egyszerűen megkaptál, úgy ahogy engem is. Ennek vége. Én már két éve szenvedek emiatt. Most eljött a te időd, hogy szenvedj egy kicsit - mondta ki nehezen a szavakat, feltörő könnyeit nyelve.
 - Ne hidd, hogy te vagy az egyetlen aki szenvedett. Én voltam az aki mindenhol azt látta, hogy mekkora egy görény vagyok, amiért tettem amit tettem. Tudom, hogy ez nem számít de nekem is szar volt, legalább annyira, mint neked.
 - Te a görény, csaló voltál, de én voltam az akit kiröhögtek.
 - Hogy mi? - nézett rá meglepetten Nathan.
 - Én voltam az akit megcsaltak, rajtam röhögtek, engem sajnáltak és néztek le, te aláztál meg engem a világ előtt, Nathan - buktak ki az első könnycseppek Roxanne gyönyörű kék szemeiből - Ebbe nem gondoltál bele, igaz?  - törölte le könnyeit, miközben mosolyogni próbált - Mindegy is. Ne keress egy darabig, senki se - rakta vállára táskáját és indult ki a lakásból, mikor kilépett a konyha boltíve alól visszaszólt Nathannek - Ne mond el Jaynek. Ashley akarja megbeszélni vele.

*Roxanne szemszöge*

A napaliba érve megtorpantam. Szembe találtam magam Maxel, Nareeshaval és Izakayaval. Letöröltem a könnyeim és félve feléjük fordultam. Kíváncsian néztek rám.
 - Hallottatok valamit? 
 - Majdnem mindent.. - bólintott Max.
 - De nincs semmi, senkinek se mondjuk el - mosolyott rám Nare, felállt és átölelt.
 - Egy pár napra szeretnék elmenni. Nem baj ugye? - Néztem Izakra, miután Nare elengedett.
 - Menj drágám - jött oda hozzám Izak is - De holnap délután egykor legyél Scooter irodájában, rendben?
 - Értve - mosolyogtam rá - Köszönöm.
 - Jaj gyere már ide Roxa Moxa - kapott fel Max és ölelgetett meg rendesen. A maci ölelésbe csatlakozott még Nunu és Izak is. Miután vége lett a hugpartynak fogtam magam és kimentem a kocsihoz.
Justin karbatett kezekkel állt a kocsi mellett.
 - Hé, ezt a kocsit már lestoppoltam - közöltem vele durcásan.
 - Tudom. Én leszek ma a sofőröd, hova parancsol? - nyitotta ki nekem az anyósülés felőli ajtót.
 - Nem kell sofőr, tudok vezetni.
 - Ezt is tudom, de ez nem kívánságműsor. Ilyen állapotban nem vezetsz.
 - Milyen állapotban? - nevettem fel zavartam.
 - Roxanne, egész idő alatt a konyhában voltam. Csak nem láttál, de ott voltam.
 - Oh - lepődtem meg, majd egy álmosoly kíséretében a szemébe néztem - Oh, azt hiszed rosszul vagyok amiatt? Hát nem. Nem. Háth nem... Teljesen jól vagyok. Szóval.. ja.
 - Kamu szagot érzek - nézett rám - de mint mondtam, nem kívánságműsor. Beszállni aztán mondani, hogy hova.
 - Jólvan - sóhajtottam.
Megadtam Justinnak Mishell hotelcímét és miután átállítottuk a GPS hangját arab taxisofőrről orosz tábornagy nő hangjára elindultunk.
 - Szóval mesélsz nekem? - kérdezte mikor belekerültünk a világ történelem legnagyobb Los Angelesi dugójába.
 - Nagyon hosszú lenne elmesélni - néztem ki az ablakon.
 - Nekünk meg nagyon sok időnk van - drámai kézmozdulattal mutatott a kocsikkal teli tájra - Na de most komolya, tényleg tudni szeretném mitől vagytok ennyire szétcsúszva.
 - Úgy két és fél éve turnézni indultam velük és az akkori legjobb barátnőmmel. A barátnőm fedőneve legyen Ashley.
 - Az igazi neve is Ashley, nem? - nézett rám kérdőn.
 - Nem vagyok kreatív kedvemben, de akkor legyen a neve Mimóza.
 - Tökéletes.
 - Na Mimóza is velünk jött, és ő már a turné kezdete óta kavargatott Jayyel én meg Nathannel. A turné első vagy második napján jöttem össze Nathannel. Tökre jó volt minden, nagyon boldog voltam. Időközben Ashl.. Mimóza lelépett, de ez se zavart meg annyira, mert olyan extázisban voltam Nathan miatt. Mikor Mimóza elment akkor ismertem meg Alexist és Skylart. Ők most nagyjából a legjobb barátaim, meg persze Mishell. Na a lényeg az, hogy Mimózáról nem hallottam utána semmit se. Megvoltam Nathannel, néha veszekedtünk a rohadt féltékenységi rohamai miatt, de amúgy tényleg minden oké volt. Hét hónapig voltunk együtt, nagyon szerettem őt, bár voltak gyenge pillanataink és idő közben szakítottunk is egyszer. Mikor elmentek leforgatni az első évadot ebből a csodás showból én a második turnémra készültem azzal a bandával, amiben a volt barátom a basszusgitáros. Hát persze akkor is volt sértődés meg féltékenység. A turné kezdete előtt pár nappal értek haza. Aznap mikor Nathan eljött hozzám a turné kezdete előtt, pont akkor adták le a hírekben, hogy megcsalt. Szépen kivágtam a hotelemből. Utána nem foglalkoztam vele. Félbehagytam a turnémat sérülés miatt és elkezdtem forgatni a sorozatot. Hazajöttem Londonba, hogy a sorozat előtt összerakott dalaimból kiadjam a legújabb albumom.
 - A YEAR-t?
 - Azt bizony. Na a lemezbemutatónál találkoztam vele újra. Utána jöttünk ide. Ma reggel pedig találkoztam Mimózával és ő pedig elmesélte nekem, hogy Nathan igazából vele csalt meg és, hogy mindvégig viszonyuk volt. Hét hónapig. Na akkor jöttem haza és onnan meg már elvileg láttad.
 - Mintha valami spanyol szappanoperában élnél.
 - Hát úgy körülbelül.
A beszélgetést abba hagytuk, Justin inkább bekapcsolta a rádiót. Épp Lady Gaga Applause című száma ment. Bambán bámultam ki az ablakon, napszemüvegemet hajpántként használtam. Mivel az értesítéseimet elfelejtettem tovább nézni, felmentem Twitterre és belenéztem a történésekbe. Csak a szokásos volt. A biztonság kedvéért megnéztem Nathan kiírt-e valami borzalmasan szívcsavaró dolgot. Hát persze, hogy írt.
 - Nem akarod te tudni, mit gondolok rólad - gyűltek újra könnyek a szemembe.

 - Mondtál valamit? - nézett rám Justin. Szó nélkül az arcába dugtam a telefonom kijelzőjét - Én melletted állok - ölelte át vállamat félkezével - Na mindjárt lesz itt Tweet háború - gyűrte fel pólója újait, mint aki verekedni készül. Akaratlanul is felnevettem.
 - Nem szükséges - töröltem le kibuggyanó könnycseppjeim.
 - Most miatta sírsz? - nézett rám mosolyogva.
 - Más miatt nem igazán tudok - mosolyogtam rá.
 - Ne sírj miatta. Nézd meg a szép kék szemeid, hogy feldagadtak - húzta le a tükörrel ellátott napellenzőt - Nem érdemli meg, hogy egy könnycseppet is hullajts miatta. Olyan nem, aki képes tönkretenni egy ilyen gyönyörű embert, mint te.
 - Édes vagy - töröltem meg pulcsim újának aljával nedves szemeim.
Az applause végeztével jöttek a következő dalok. Először a Neon Jungle - Braveheart, majd az a dal amit akkor egyáltalán nem akartam hallani. 
Ahogy a So Cold elindult elkapott egy újabb pityergő hullám, amiből pár másodperc alatt sírógörcs lett. Justin próbált nyugtatni, kisebb nagyobb sikerrel. Úgy a dal közepe felé elővette a telefonját, írogatott rajta valamit, majd a kezembe nyomta. Meglepődve néztem a kijelzőt. 
 - Justin..

 - Ne sírj miatta - mondta szemét le nem véve az útról - egyáltalán nem érdemli meg. 
 - Köszönöm - szorítottam meg a váltón pihenő kezét.
 - A mai programod az lesz, hogy veszel egy kávét, fél óra alatt átgondolod a dolgokat és a barátaiddal töltöd a nap további részét - rám emelte tekintetét - értve?
 - Igen - bólintottam.
 - Jól van - mosolygott rám mikor megálltunk - megérkeztünk.
Kiszálltam a kocsiból és a vezető oldalnál megálltam, behajoltam az ablakon és amennyire tudtam átöleltem Justint.
 - Köszönöm - suttogtam.
 - Nincs mit, bárki kihozott volna - simogatta meg a hátamat.
 - Úgy értem, hogy köszönöm, hogy itt voltál velem - engedtem el - Szükségem volt most erre, Rád.
 - Vedd úgy, hogy ez a dolgom - kacsintott rám - Este írj vagy hívj azért, hogy mi újság, rendben?
 - Feltétlen - álltam arrébb, hogy el tudjon indulni.
Miután megvártam, hogy Justin kikanyarodjon az utcából, elindultam a hotel felé. Bent közölték, hogy mivel Mishell nincs az épületben és nem vagyok megadva se szobatársnak, se semmi ilyesminek nem engedhetnek be a lakosztályába. 
Úgy döntöttem bemegyek a legközelebbi Starbuckba és teljesítem a fél órás gondolkozós feladatom. Pár perces séta alatt odaértem a kávézóhoz és a rendelésem leadása után leültem egy kicsit eldugottabb helyre a pulttól messze. Nagy gondolkozásom közepette valamilyen úton, módon a kezeim közé került telefonom, rajta a megnyitott Twiteremmel és csak írtam ami eszembe jutott.

 - Roxanne.. ? - hallottam meg egy ismerős hangot pár lépésre tőlem.
 - Tyler! - pattantam fel ültemből és ugrottam a nyakába - Hát te?
   - Mintha nem tudnád - vigyorgott rám.
 - Öhm.. Nem tudom, tényleg - vontam fel szemöldököm.
 - Hatalams PLL beszélgetős party lesz - mondta - Nem is tudtad?
 - Nem - néztem rá meglepődötten - Mikor lesz?
 - Holnap déltuán, minden szereplőnek küldtek e-mailt.
 - Oh, hát ezért nem tudom - sóhajtottam - Úgy két hónapja nem tudok belépni az e-mailomba.
 - Mi van veled kislány? Elég szarul nézel ki - simogatta vállamat miközben leült az asztalomhoz.
 - Mindig olyan kedveseket mondasz Tyler, minden lány szeretne egy ilyen barátot, mint te - nevettem el magam.
 - Az kétségtelen - vigyorgott szüntelenül.
Beszélgettünk pár dologról. Kiderült, hogy Alexisékkel utazott egy repülőn és a lányok meg akartak lepni, ezért nem szóltak. Elmeséltem neki, hogy miért akkorák a szemeim, mint a teniszlabdák és onnantól kezdve ellenkezést nem tűrve jelentette ki, hogy akkor én most vele és a többiekkel fogom tölteni az elkövetkezendő pár napot. 
Vidításképp kiharcolta még, hogy csináljunk képeket és furcsa, de jobb kedvem lett.
A taxiban végig arról beszélgettünk, hogy mennyire jó volt a forgatás és mennyire visszahoznánk azokat az időket. Kifejtette mennyire hiányoztam neki, hisz mégis én vagyok az ő On-Screen-Girlfriend-je.
Mikor megérkeztünk a bérelt apartmanjukhoz elkapott a gyomorideg. Újra találkozni fogok azokkal az emberekkel akikkel életem legjobb másfél évét töltöttem. 
Tyler előtem lépett be a házba és mikor a csapat pár tagja - név szerint Alexis, Skylar és Keegan - megláttak hatalmas sikítozás és őrjöngés tört ki. Mindhárman a nyakamba ugrottak és levegőhöz se engedtek. 
Órákon keresztül beszélgettünk, mindent átbeszéltünk.
 - És mi a helyzet a Twitereddel? Hova ez a nagy gyász hangulat? - kérdezte Sky kissé félénken.
 - Hát.. Kiderült, hogy kivel csalt meg Nathan - mosolyogtam rájuk.
 - Na ne - dőlt hátra székén Alexis - Csak most derült ki? Nem siettétek el a dolgokat. Na de kivel?
 - Kiderült, hogy végig Ashley Clarkssal csalt - túrtam a hajamba - a volt legjobb barátnőmmel.

 - Hogy mi?! - esett majdnem le a székről Sky - De hát... azt.. na jó, ezt nem tudom felfogni.
Újra el kellett mesélnem az egész sztorit. Ma már harmadjára. Elég nehezen érintett már a dolog így nem tudtam visszatartani a könnyeim.. most se. 
Alexis hitetlenkedve felment az emeletre, hogy kerítsen nekem valami lengébb öltözetet a farmernál és a pulcsinál, ezalatt a fiúk és Sky még mindig vigasztalni próbáltak engem.
Miután nagyjából megnyugodtam felmentem Lexishez a ruhákért és rendbe szedtem magam. Hajamat és sminkemet is újra csináltam. Megtaláltam az egyik kedvenc márkájú rúzsom és hatalmamba kerítve felkentem magamra. Ezek után meg akartam mutatni a világnak, hogy nem fogok senki miatt se szomorkodni. West vagyok, a Westekkel nem lehet ezt megcsinálni. Twitteremet használva közöltem a világgal, hogy jobban vagyok.

Alexissel kitaláltuk, hogy bevásárolunk az estére, így kocsiba pattantunk és elindultunk a legközelebbi Hallmark felé.

Hihetetlen, de Alexis mellett pillanatokat alatt el tudok lazulni, félre dobni a gondjaim és élvezni az életet. A kocsiban üvöltve énekeltük a rosszabbnál rosszabb dalokat, figuráztuk ki az énekeseket és beszélgettünk a holnapról valamint arról, hogy ma este egy ilyen "fuck that, im young, let's get drunk" dolgot kéne csapnia kis társaságunknak. Így hát minden kelléket összeszedve indultunk a kassza felé. 
Haza felé a forgalmi dugó által nyert idő alatt vagy egy millió képet lőttünk amiből a legjobban sikerült egyet felraktam a madaras közösségire. Haza felé menet felhívtam Justint, megnyugtattam, hogy rendbe vagyok, a barátaim itt vannak velem és hogy valószínűleg az este további részét illuminált állapotban fogjuk tölteni.

Mindezalatt TyTy feltöltötte az egyik Starbucksos képünket. Elég jól sikerült, így retweeteltem, megosztottam, lementettem, minden ami lehetséges volt.










Ahoi Buddys!
Sok képes hosszú részecske lett, remélem tetszett :)
komihatár még mindig nincs
Pusziii :*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése